A selyemakác lombhullató, virágzó díszfa, melynek páfrányhoz hasonló nagy levelei kétszeresen szárnyaltak, akár 50 centiméter hosszúak is lehetnek. Sima, vékony kérge szürkésbarna, korral világos színű csíkok alakulnak ki. Mutatós és illatos rózsaszín virágai selyemszálakra, bolyhos ecsetekre emlékeztetnek, nyáron nyílnak. Termése hosszú, lapos hüvely, mely éretten barna és gyakran télen is a fán marad, díszítő jelleggel. Kifejlett magassága 6-12 méter is lehet, szétterülő, dús lombbal.
A legjobb virágzáshoz szükséges a teljes napfény, legalább 6 óra napsütés. Számos talajtípushoz alkalmazkodik, feltétel azonban a jó vízelvezetés. Első pár évében rendszeres öntözéssel kell támogassuk a fejlődését, a kifejlett fák jobban kedvelik a viszonylag száraz közeget, a túlöntözés könnyen gyökérrothadást okozhat. Kevés metszést igényel, tél végén vagy koratavasszal a forma megőrzése érdekében visszavágható enyhén, emellett az elhalt ágakat vágjuk vissza. Tavasszal érdemes lassan feloldódó trágyát alkalmazni.
Szoliternövényként a legalkalmasabb, előkertekbe különösen. Remek árnyékot biztosít és illatos virágai díszesek, noha a lomb lehullása és az elvirágzás szemetel, ezt érdemes figyelembe venni.
