A „Phoenix” a datolyapálmák esetén valószínűleg Föníciára utal vissza, ahol az ókorban kultiválásuk elterjedt volt. Hosszúszárú, akár 4-6 méteres lehajló levelein sűrűn helyezkednek el kemény, szúrós tüskéi. Virága fehér és sárga, külön hímivarú és nőivarú növényeken. Termése kisméretű, narancsos-sárga datolya, egymagvas. Magassága eléri a 10 métert hazánkban is, lemetszett vagy leszáradt levelek tövei mutatós törzset alkotnak.
Teljes napfényre ültessük, nedves és vízáteresztő, enyhén savastól semleges pH értékig terjedő földet használjunk. A száradásnak induló levélszárakat metsszük visszább, tőből csak akkor vágjuk le, amikor teljesen visszaszáradt: a pálma fiziológiájában még fontos szerepet töltenek be, ne gátoljuk a fotoszintézist. Télen a mínuszok érkezésével vigyük hűvös beltéri helyre, ahol lehetőleg szűrt napfényt is kap. Szerteágazó leveleit ilyenkor nyugodtan kössük össze, de használjunk kesztyűt!
Egy medence páratlan kiegészítője manapság a modern konténerbe ültetett főnixpálma. Láthatunk magyar kertekben kiültetett főnixeket, de ezek általában nagyméretű, kifejlett példányok-nem véletlenül! A fagyérzékenység egy átlagolt hőmérsékleti pont, a legfontosabb változó ebben a növény fejlettsége, mérete és az adott éghajlathoz mért akklimatizáció. A legbiztosabb út a konténeres tartás, ilyenkor enyhébb telek eljövetelével kint is hagyhatjuk például egy szélvédett teraszon.
